The Grey
Ian Mackenzie Jeffers; Ghost Walker című novellája alapján készült film, első blikkre egy egyszerű survivor mozi is lehetne, de mivel Joe Carnahan rendező mellé beült az eredeti mű írója is, megvolt rá az esély, hogy átadják azt a mély, nyomasztó, rengeteg metaforikus elemmel játszó hangulatot ami a novellát is jellemzi.
Amíg a kedves olvasó azon tépelődik, hogy egyáltalán a hangulat mint olyan, játszhat-e metaforikus elemekkel, én elárulom a film igen jól sikerült. Liam Neeson még minidig nagyon jól tudja hozni, a drámai, tépelődő férfi őserőt. A történet remekül épül fel, ami nem kis kihívás ha egyszerre követhetjük a valós történéseket és egy férfi belső útkeresését. A lényeg ilyenkor, hogy minden szálnak el kéne jutnia valahova és a filmbeli lezárás hiba nélkül oldja meg ezt a - sokak számára megugorhatatlan - feladatot.
Pár szó a történetről: A főszereplő egy alaszkai olajmezőre érkezik. Itt szeretne új életet kezdeni, feledve a fájdalmakkal tépázott régit. A munka során egy repülőutazás katasztrófába torkollik, a gép lezuhan és a 8 életben maradt munkás megpróbálja túlélni a havas fenyvesek kegyetlen világát. Sajnos ez nem csak a fagyos időjárás viszontagságaival jár együtt, hanem egy - a saját területét védő - farkas falka is le akarja vadászni a már így is elég rozoga állapotban lévő csapatot.
A darab kiemelkedő eleme, Neeson folyamatos belső monológja, amivel végig narrálja az egész mozit. Egyrészt ez azért is jó mert Liam Neeson hangjával bármit ellehet adni, másrészt mert a vadállatok elöl való menekülés közben, megismerhetjük a főszereplő gondolatait, néhány bevillanást kapunk a múltjáról is.
Ugye van itt egy csapat - a társadalom által kivetett - ember, mondanom sem kell szívszerelemből senki nem megy az alaszkai fagyba melózni, és van a főszereplő aki igyekszik felejteni vagy legalább is valahogy lezárni a múltját. A történet eleji széthúzás után - köszönhetően a farkasok megjelenésének - a csapat is kezd összerázódni, felszínre kerülnek az őszinte gondolatok, a bűnbánat, és a végső elkeseredésben a hit. Talán ezek a fő motívumai a főhős gondolatainak is. Az öntépázó érzések, a néha értelmetlenül és kegyetlenül támadó múlt tökéletesen párhuzamba állítható a farkasok viselkedésével, illetve a végjátékban tulajdonképen a főszereplő belső útjának összegzését támasztja meg az, amit a mozivásznon is láthatunk.
Nagyon erős mozit kapunk Joe Carnahantól, Liam Neeson hatalmasat alakít és megint bebizonyosodik, hogy szerencsére vannak még olyanok Hollywoodban akik képesek vegyíteni az izgalmas akciót az irodalmi drámával.
