Megint a bűntudat nyeri az Oscart?
Akkor itt az elmaradhatatlan Oscar bejegyzés. Először úgy terveztem, hogy ez is távirati stílusban készül, de aztán beugrott pár nyugtalanító gondolat.
A Wolf of Wallstreet nem akkora durranás, de Dicaprio kamuvisszavonulása kapcsán végre kaphat oszkárt a srác, egyébként megérdemelten. A Gravity is ott kell hogy legyen a listán, mivel az első film ami a vizualitást nem csak parasztvakításként, hanem valódi érzelemközlésként használta mint stilisztikai eszközt.
Aztán ott van a 21 Years Slave ami bennem ambivalens érzéseket kelt. Halkan és a megfelelő alázattal kérdezem: Egy feketéket állati sorba taszító, a Mel Gibson féle jézusfilmet idéző naturalitással operáló nagyon fekete-fehér dramatikával dolgozó film, ami érdekes módon pont az oscar időszakban jelent meg mennyire lehet mértékadó film. Amikor tudjuk, hogy a megalázott feketéket bemutató, az amerikai történelem legszégyenteljesebb időszakát idéző alkotás kapcsán, az egész akadémia oszkárokat fog zokogni, az mennyire hatásvadász és ugyan mennyire használja ki pont azt a fekete kártyát aduászként, amit felett álszent módon lamentál? Lehet-e és elfogadható-e ezt a rabszolgaság-bűntudatot kijátszani csak azért, hogy oszkárt szüljön? Csak kérdezem, de nem merném megválaszolni.
De ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy az álszenteskedés helyett,
megkapja-e a Dallas Buyers Club a legjobb film, a legjobb férfi színész és a legjobb mellékszereplő (Jared Leto ofkorz) díját. Illetve valóban igaz, hogy az akadémia olyan retardáltakból áll akik az American Hustle-t képesek díjazni?
Nemsokára kiderül.
