Elég szkeptikus voltam amikor a CBS bejelentette a sorozatot, többek között azért mert nem igazán értettem, mit tudnak kezdeni egy olyan karakterrel aki már férfiben sem tudott működni. Egyszerűen azért mert bénán néz ki, halhatatlan és az egyetlen történet az, hogy megy előre, megállíthatatlan, majd hirtelen kriptonit.

Aztán csak elérkeztünk a bevezető részhez és csak ámultam és bámultam. A Supergirl nem csöcsökkel van eladva a nézőnek hanem cukisággal és szerethetőséggel. Szemben például az Arrow-val, ha már DC szuperhősöket taglalunk, itt nem a történet vagy a mellékszereplők teszik nézhetővé a sorozatot, hanem maga Supergirl. Melissa Benoit nem mellbedobással, nem kúlsággal, hanem egyszerűen a kedves karakterével vonzza be a nézőt. Ritka az ilyen, de tényleg nem mint nő működik a képernyőn, hanem egyszerűen az első perctől szereti a néző, izgul érte és valahogyan sikerült a készítőknek úgy felépíteni a karaktert, hogy azért nem megyünk el Bridget Jones-hoz mért mélységekbe. 

A sorozat másik erőssége, hogy egyszerre erősít rá elég keményen a szuperhős vonalra és a Superman világra, miközben komolyan foglalkozik az önkereséssel. Nem kell semmi extra mélyfilozófikus darabra gondolni, de elég szépen ki van mérve, miből mennyit adagol a történet.

Egy dolog biztos, eddig nem a sztori az, ami okot ad hétről-hétre a sorozatot követésére, hanem Supergirl személye az ami miatt rányomok a play gombra. Összegzésként annyit mondanék és isten mentsen meg a pontozástól - a pontozás a lelkiszegények újságírása - de közel sem 10/10 a darab, de iskolapéldája, hogy el lehet adni egy sorozatot, megfelelő castinggal.