Ha nagy sorozatrajongóként is voltál olyan bátor, hogy kihúzd a tévét és a nyarat olyan világi hívságokkal töltötted mint utazás, vízparton döglés, hekk túladagolás vagy éppen a Pisai Ferde Torony végtelenül egyedi és ötletes kézzel megtámasztása a fényképen és ezért nem néztél semmit egész idő alatt ne szomorkodj, én megtettem helyetted. Itt a 6 + 1 kevésbé ismert újonc sorozat amit érdemes ledarálni, mielőtt teljes gőzzel beindul az őszi szezon:

Mr. RobotA nyár egyik nagy meglepetése volt a USA Network újonca. Talán a legnépszerűbb hasonlat a sorozattal kapcsolatban úgy hangzott, hogy "Harcosok klubja hackerekkel" ami nagyjából helytálló is. Kemény társadalomkritika egy pszichés és drogproblémákkal küzdő hacker szemén keresztül. A főszereplőt alakító Rami Malek szuggesztív játéka teszi igazán hitelessé a néhol művészkedősbe hajló tekergős történetet. Érdekesség a színésszel kapcsolatban, hogy a rendező felesége ajánlotta be a sorozatba, aki nem más mint a Shamelessből jól ismert  Emmy Rossum.
Aki szereti az elvontabb, intelligens darabokat az semmiképpen ne hagyja ki.

AquariusAmíg nem kapjuk vissza Mulder ügynököt, David Duchovny ufók helyett Charles Mansont üldözi. A 13 részes thriller egyik nagy erőssége a főszereplő személyén kívül, a hihetetlenül korhű ábrázolás mind a karakterek, mind a díszlet és zenék tekintetében. Másik pozitívum, hogy a főszál bonyolítása mellett viszonylag reális képet fest a 60-as évek amerikai társadalmáról is, a nők helyzetéről, a feketék megítéléséről. A hippiszínű szemüveg senkit ne tévesszen meg a poszteren, Duchovny itt nem a Californicationből ismert laza, elszállt karaktert hozza és viccezés, bolondozás sincs benne sok, ami persze nem baj. Ez nem az a sorozat.

BallersHa nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor ez az Entourage amerikai focis változata. Igazi feelgood sorozatból nincs sok, úgyhogy becsüljük meg még akkor is, ha nem olyan erős mint a nagytesó. Dwayne Johnson karaktere egy sebesülés miatt kispadra küldött foci játékos, aki azóta egy pénzügyi cégnél kezeli a legnagyobb játékosok vagyonát és menedzseli a leigazolásokat. Biznisz, barátság, méregdrága autók, jó csajok, kétméteres vigyorgás. Szóval csak a szokásos panelek a zsánerben. Nem kiemelkedő, de szórakoztató. Nézd meg az előzetest és ha tetszik akkor a reggeli és az esti szendvics mellé egy-egy résszel darálható.

Sense8

Ez kétség kívül a nyár legmegosztóbb sorozata. A nézők vagy gyűlölték vagy csakis szuperlatívuszokban dicsőítették az egekig. A Wachowski tesók spirituális Heroes/Orphan Black mashup drámája talán nem lenne ennyire megosztó, ha nem foglalkozna kiemelten a nemi identitás kérdésével, erős vizualitással is megtámogatva azt. Nem kell ezen nagyon csodálkozni, hiszen a rendező tesók közül Lana Wachowski személyes indíttatásból is elhívatott a téma kapcsán, hiszen nem titok, hogy ő még a Mátrix idejében a kevésbé nőies Larry névre hallgatott. 
A történet nyolc szereplő körül forog, akik a föld különböző pontján élnek, mégis összeköti őket egy titokzatos erő. Képesek egymás szemén keresztül látni a világot és miután életveszélybe kerülnek, számos drámai fordulat után, egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Erőssége az alkotásnak az egyedi karakter felhozatal. Kiemelt szerepet játszik a szereplők származása és nemi identitása ami az esetek többségében feltűnően sztereotipikus, de véleményem szerint ez egy tudatos eszköz volt a készítők kezében. Aki érzékenyebb a különböző társadalmi különbségekre és/vagy kedvelte a fent leírt sorozatokat és nem riasztja el az explicit erotika, az mindenképpen tegyen vele egy próbát. Lesz második évad, de nem biztos, hogy szükség lenne rá. Lehetne hova bonyolítani a cselekményt, de félő, hogy a színvonalat nehéz lenne tartani.

Scream
Hogy a francba lehet egy slasher horrorfilmből sorozatot csinálni? Sehogy. Mégis miért működik a Scream a tévéképernyőn? Mert a sorozat is ezt a kérdést teszi fel kellő szarkazmussal és ezt a humoros önreflexiót végig viszi egészen a befejezésig. Önmagán tud nevetni, miközben lerakja az asztalra az összes klisét, amit az eredeti mozi is hozott annak idején, viszont azt teljes komolysággal. Mit jelent ez? Patakokban folyik a vér, sikítanak az alulöltözött iskolás lánykák és tíz részen keresztül találgatja mindenki ki a gyilkos. Az ismert brand és a népszerű tini horror eléggé behatárolja, hogy mire is számíthatunk. Amitől mégis tud működni a sorozat, az a fent említett humor és a hiteles környezet. Ez alatt arra gondolok, hogy talán most először találkoztam olyan fiatalokkal ahol el tudtam hinni, hogy ők azok. A geek poénok életszerűek. Repkednek a létező sorozat és videojátékos utalások, amik meglepően hitelesek és napra készek. A karakterek szimpatikusak de semmi eget rengető. Egyedül a The Killingből és az Arrow-ból ismert Bex Taylor-Klaus lehet ismerős sokaknak. Én remekül szórakoztatom rajta. Aki egy könnyed tini horrorra vágyik és nem felejti el egészen a végkifejletig, hogy ez egy stílus komédia is egyben, az szerintem nem fog nagyon mellé nyúlni.

Wet Hot American Summer: First Day of Camp
Na ezt nem láttam jönni. A címe semmit nem mondott, semmi hájp nem volt körülötte. Aztán csak néztem az első részt és vigyorogtam. Az első nyolc érvem a sorozat mellett: Paul Rudd, Bradley Cooper, Amy Poehler, Jason Schwartzman, Elizabeth Banks, Christopher Meloni, Josh Charles,Michael Cera. Na ez, hogy hangzik? A sorozat egy 2001-es azonos című film előzménye amit erősen ajánlott előzőleg megnézni, mert rengeteg a visszautalás. Na de mitől jó ez a darab? Leginkább az alapkoncepciótól, ami kimerül abban, hogy a felnőtt színészek 16 éves tiniket alakítanak, azok minden sajátosságával együtt. Vicces ez? Az. Vicces nyolc részen keresztül? A fasza színészfelhozatalnak köszönhetően nagyon is. Egyébként visszatérve azért is érdemes az "eredetfilmet" megnézni mert ugyanezek a remek színészek játszanak benne csak tizennégy évvel fiatalabban. Elmebeteg cucc ez ami szerencsére nem veszi magát komolyan, ergo néha kikacsint, hogy "hé haver, tudom, hogy nem vagyok 16 éves és baromság ez az egész, és akkor mi van". Kár szaporítani a szót, nézzétek meg a trailert aztán essetek neki.

Ray Donovan

Zárjunk egy komolyabb alkotással. Ki is lóg a sorból, hiszen ez nem egy újonc sorozat. A harmadik évad ért most véget és mivel eléggé radar alatt van, szeretném ha megbarátkoznátok az egyik személyes kedvencemmel. A Ray Donovan egy kőkemény dráma. A főszereplő, Hollywood nagykutyáinak megoldóembere. Nem válogat a módszerekben, de nem egy szociopata gyilkos. Kemény volt az élete, ő sem bánik máshogy a körülötte élőkkel. Nem egy macsó, inkább egy csendes alak, elég ha belép a szobába és jelen van. Az IMDb szavaival élve: "Megoldja bárki problémáját, csak a saját életével nem tud dűlőre jutni. 
Liev Schreiber elképesztő energiával és súllyal hozza Ray karakterét. Öröm nézni minden percét a játékának. A történet hangulatát úgy tudnám leírni, mintha az Entourage egy kemény dráma lenne és a szar úgy ömlik a ventillátorba, hogy a Shameless is megirigyelné néha. Ray Donovan meg olyan mint Jack Bauer, csak ő nem üvölt, hanem csendesen néz. Nagyon jó sorozat. Úgy daráljátok mintha nem lenne holnap.