A Souls sorozat első része PS3-on debütált és rögtön legendássá vált és stílust teremtett. Komoly rajongóbázisát a kegyetlenül gyilkos, de igazságos rendszerének köszönhette. Avatatlan kezekben a játék percenként dobta fel a game over képernyőt, de hosszas órák után is haltunk vagy ezer halált ha nem figyeltünk oda az ellenfelek mozgására, nem tanultuk be a támadó szekvenciákat. A játék attól vált ekkora legendává, hogy egyedülálló módon kezelte a nehézség kérdését. Soha nem volt igazságtalan, soha nem csalt, egyszerűen csak megkövetelte az alázatot, komoly odafigyelést. Ha képes voltál az önmegtartóztatásra és egy nyert körben nem vertél még kettőt az ellenfélre, hanem elfogadtad, hogy várni kell, egyet-egyet ütni, figyelni, akkor olyan sikerélményt adott a játék amit már nagyon régen nem tapasztalhattunk. Képes volt feltámasztani a régi játékok jóval keményebb büntető rendszerét, de a mai igényekhez formálta azt. Azóta kaptunk Dark Souls-ból még két részt pécére is, illetve Playstation 4-en debütált a külön világba helyezett, de azonos elgondoláson alapuló, horror mellékszál a Bloodborn

Boldogan szoptuk végig az összes részt és igen nagy űrt hagyott maga után a sorozat, de van fény az alagút végén. Nem olyan zseniális, semmi újítást nem hoz, de hű a Souls sorozathoz, ez pedig a Lords of the Fallen. 

Az első benyomások nem voltak túl pozitívak, köszönhetően a borzasztó optimalizálásnak, bár hozzá tenném, a játék valami egészen elképesztő módon tud kinézni sok helyen. Az irányítás, játékmechanika olyannyira követi a nagy elődöt, hogy ha ismered a Souls játékokat akkor egy percig nem kell bíbelődni a tutoriallal, a game egy-az-egyben ugyanaz. Automatikusan nyomod a megfelelő gombokat, repostolsz, tolod a countereket. 

Profi Dark Souls játékosok rögtön észrevehetik, hogy a játék némileg egyszerűbb és könnyebb is. Én például ebből semmit nem éreztem, mert bár imádom a szellemi előd részeit, abban sem voltam túl ügyes. Na de tessék itt egy gameplay trailer, hogy lássátok miről is van szó: 

Tehát a megjelenés nem volt túl gördülékeny és a későbbiekben sem vált túl népszerűvé a játék, de pont ezért vettem fel nektek egy hosszabb gameplay-t. Az első egy órát játszottam végig. Van benne minden, béna meghalás kétszer egymás után, menő boss harc és némi betekintés a karakter fejlesztésébe.
Nem győzőm hangsúlyozni, mennyire fasza a játék grafikája. Iszonyatos részletességgel bír főhősünk, első látásra ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor 2006-ban először megpillantottam a Gears of War főhősét, miután betöltöttem a gamét. Ma már a GoW nem egy akkora szám, de a mai igényekhez mérten, számomra ugyanakkora élmény volt a robosztus főhős. A páncéldarabok, táska, fegyverek lifegnek, lengedeznek. Érzem a karakter súlyát, ahogy roskadozik az elképesztő mennyiségű felszerelés alatt. Minden fegyvercsapástól megremeg a föld, a nagyobb ellenfelek igazán legyőzhetetlennek tűnnek elsőre. Idővel, valóban laposodik a játék, de ennek ellenére remek választás azoknak, akik valami hasonlóan szigorú kihívásra vágynak, igen durva fantasy környezetbe helyezve. Nem árt hozzá egy bivaly pécé, de a legmagasabb beállítások mellett megtérül minden videokártyára és procira elfecsérelt pénz.

Igazán jó szórakozás, ha tudod mire számíthatsz és kötélből vannak az idegeid. Mára nem is egy nagy kiadás, Steamen igen nyomott áron lehet már hozzájutni. 
Ha még mindig nem világos miről van szó és van egy szabad órád, nézd meg ahogy játszom a Lords of the Fallennel.

Aki nem ér rá:

- Intro utáni valós gameplay                   3:00
- Boss fight                                          15:18
- Második helyszín (külső)                     33:18 

Jó szórakozást :)