Ez a franchise tökéletes példája annak, hogy miként kell hangulatos könnyed filmet csinálni két összetevőből. A Step Up sorozathoz a recept roppant egyszerű: Végy pár rohadt jó táncost és öntsd nyakon őket valami tingli-tangli feelgood sztorival. Egyetlen szabály: ne adj hozzá semmi mást!

Szerintem, ez egészen eddig tökéletesen sikerült minden rész kapcsán és a Step Up: All In első előzetesét nézve itt sem bajlódtak a készítők, hogy shakespeare-i párhuzamokkal vagy esetleg balladai homályba vesző finom lelki rezdülésekkel operáljanak. A soron következő mozi nekem első blikkre, amolyan bestof alkotásnak tűnik. Benne van jóformán mindenki akit eddig a nézők megkedvelhettek. Nagyobb helyszínek, látványosabb koreográfiák és pont.

Na ezzel a ponttal van a gond pár túlvezérelt mozirajongónál. Sokan azért viszolyognak a Step Up filmektől, mert "ebben a szarban már x rész óta csak táncolnak, meg szerelembe esnek". Nekik üzenném, hogy ez egy romantikus film rengeteg tánccal. Sajnos nem fog benne feltűnni Sir Anthony Hopkins és az sem fog a végén kiderülni hogy egyébként már mindenki halott és igazából egy elhagyatott szigeten vannak, ami egyébként maga a purgatórium.

Azért megnézni vagy akár klaviatúrát ragadni, hogy bárki leírja, hogy ez egy egyszerű film az inkább koncentráljon a "pontra". Aki például nem szereti a horrort, az ne menjen horrorra mert biztos nem fog helyette Woody Allen vígjátékot kapni és főleg ne keseregjen emiatt a későbbiekben.

A Step Up sorozat egy végtelenül egyszerű, romantikus film lenyűgöző, modern táncos betétekkel. Ennyit tud és ebben jól teljesít. Aki nem kedveli a műfajt az ne foglalkozzon vele, csináljon valami mást.

Amúgy én sem a franchise-t akarom isteníteni csak rámutatni arra, hogy számomra mennyire érthetetlen az a fajta kritikus megfogalmazás, amikor olyan erényeket, értékeket kérnek számon egy filmtől amihez semmi köze és soha nem is törekedett az adott irányba.

Na de kicsit mosolyogjunk is! Trailer:

Üzenet a gépházból: Aki ne adj' isten, ma reggel hétkor Azonos Frekvenciát olvasott az csodát láthatott. A Grudge-os bejegyzésem egy része konkrétan nem a filmről szólt, mert elég keményen kevertem a The Ring című alkotással. Visszaolvasni is gyönyörű volt. Két tanács, az egyik magamnak: 8 előtt nem blogolok. Egy pedig nektek: 8 előtt ne nyissátok ki a blogot, köszi.