Valami csak lesz a végén?
Befutott a harmadik dal az új Kornról
Valamikor 1999 környékén éreztem utoljára, hogy a Korn tud nekem még valamit mondani. Azóta sem a nagy felnövés és fenenagy megkomolyodásom miatt ábrándultam ki abból amit Jonathanék az Issues óta művelnek, egyszerűen csak meguntam ugyanazokat a paneleket a dallamban, a gitárok összhangzatában. A spontaneitás teljes hiánya és az aktuális trendek patikamérlegen való számolgatása, és a három albumonkénti gyökerekhez való totális (nem) visszatérés kora számomra komolytalanná és súlytalanná tette a bandát.
Hogy most mitől más a dolog? A srácok biztos, hogy most sem a véletlenre bízzák magukat. Az első két szám végén ott volt a menetrendszerű, nyálbuborékokat köpködő, műmájer meghalás, megdöglés,de.
Itt a harmadik számnál kezd bennem összeállni valami kellemes, várakozással teli érzés. Egyszerűen arról van szó, hogy jó hallgatni a Korn mai zenéjét. A panelek ugyanazok, de most jó a sorrend. Kellemes a dallam és működnek az érzelmek. Ha ezt kimatekozták, az sem baj. A lényeg, hogy ezek szerint nem romlott el, javítható a zenekar. Vagy legalábbis nekem most megint tetszik. Lent a zene meghallgatható, az album szeptember 13-án jön ki, úgy néz ki, némi valódi tartalommal.